Az agyi bénulás kifejezést arra a betegségcsoportra használják, amelyre az jellemző, hogy hibás fejlődés vagy sérülés miatt romlik az agy motoros működése, ekképp nem képes megfelelően szabályozni a mozgásokat és a testhelyzeteket. Az agykárosodást betegség, hibás fejlődés vagy sérülés idézheti elő a megszületés előtt, alatt vagy röviddel utána. Gyakori ok a terhesség alatti rózsahimlő (rubeola), valamint a koraszülés és a nehéz szülés miatti agykárosodás. Arra is sok példa van, hogy semmilyen okra nem sikerül ráakadni. Az agyi bénulás egyébként nem örökletes.
A tünetek betegenként változnak. Némely agyi bénulásban szenvedő személynek nehézségei támadnak a finom motoros cselekvésekkel, gondja van az egyensúlyozással és járással, s akarattalan mozgásai jelenhetnek meg, pl. a kezei szabályozhatatlanul vonaglanak s a szájából nyál csorog. Másoknál intellektuális rendellenességek, tanulási nehézség, lassú növekedés, görcsök, valamint hallási és látási problémák támadnak. A bajra addig rendszerint nem derül fény, amíg a gyermek el nem éri az egy-két éves kort.
Az agyi bénulás nem gyógyítható. A kezelés ezért arra irányul, hogy a beteg a lehető legjobban kihasználhassa a lehetőségeit. Ezt fiziko- és beszédterápia, valamint lelki támogatás segíti elő. Az izom- és egyéb görcsök gyógyszerekkel oldhatók, járókával érhető el az egyensúly megtartása, de egyéb mechanikai segédeszközök igénybevétele is szükségessé válhat. Minél előbb kezdődik a kezelés, annál jobb teljesítményre lesz képes a gyermek. Sok agyi bénulásban szenvedő ember élhet csaknem rendes életet, ha a problémával sikerül megbirkóznia.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése