A homeopátia az ún. nyugati, vagyis európai orvoslásból fejlődött ki. Utalásokat már Hippokratész (i.e. 460-377) tanaiban is találunk, de rendszerbe foglalása Samuel Hahnemann (1755-1843) német orvos, gyógyszerész, vegyész nevéhez fűződik.
Hahnemann a híres kínafakéreg-kísérletével fedezte fel a homeopátia lényegét. A kínafakéreg kivonat bevételével eredetileg annak lázcsillapító hatását kívánta bebizonyítani. A szer ismételt bevételével viszont a maláriához teljesen hasonló tüneteket tudott kiváltani. Rájött tehát, hogy ami kis adagban enyhíti/gyógyítja az adott tüneteket, az nagy adagban ki is válthat azokhoz nagyon hasonlóakat.
Több évi kísérletezés után 1796-ban született meg a megfigyelés alapján az ún. Hasonlósági szabály. A homeopátia elnevezése is innen ered, jelentése „szenvedésében hasonló". Ezek után Hahnemann azt a legkisebb dózist kezdte keresni, amely még hatásos, de biztosan nem ártalmas, mellékhatásoktól mentes. Megfigyelte, hogy a távolabbról hozzá látogató betegeknél az állapot javulása illetve a gyógyulás gyorsabban és teljesebben következik be, mint a közelebb lakó pácienseknél. Ez segített felismerni a potenciálás lényegét (potenciálás: ütve-rázás, a homeopátiás gyógyszerkészítés egyik lépése, melynek során az alapanyagokat különböző mértékben higítják és felrázzák. lásd később). A nagyobb távolságra utazók ugyanis a szekéren zötykölődve mintegy „ütve-rázták" a náluk lévő homeopátiás oldatokat, ezáltal azok egy magasabb energetikai szintre kerültek, így volt lehetséges, hogy ezek a páciensek sokkal jobban reagáltak a kezelésre.
1810-ben jelent meg Hahnemann és egyben a homeopátia alapműve az Organon, melyben tanainak elméleti és gyakorlati alapjait írta le. Az ún. klasszikus iskola további fejlődését segítette C. Hering (Philadelphiában alapította meg az első amerikai homeopátiás iskolát) és J.T. Kent amerikai homeopata orvos. A homeopátia további neves képviselői Sankaran, Vithoulkas, Scholten. Jelenleg a világ szinte valamennyi országában gyógyítanak homeopátiával illetve foglalkoznak a képzéssel.
Magyarországon a XIX.század elejétől kezdve gyógyítottak homeopata orvosok, többek között Kossuth és Széchenyi háziorvosa is homeopátiás módszereket használt. Háromszor tiltották be Magyarországon a homeopátia használatát. 1819-1846, 1849-1867, 1949-1990-ig. 1990. óta ismét engedélyezett módszer. 1991-ben alakult meg a Magyar Homeopata Orvosi Egyesület (www.homeopata.hu), amely tagja a Nemzetközi Homeopátiás Orvosi Ligának.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése