Elektrokardiogram

Az elektrokardiográfiás (EKG) vizsgálattal készített görbe az elektrokardiogram. A szívm?ködés során gyenge elektromos impulzusok haladnak a szívizomból a b?r felszínéhez, amelyek rögzíthet?k. Ez az elektromos aktivitás elektródokkal fogható fel, amelyeket olyan mintázatban helyeznek el a b?rön, amilyen információhoz szeretnének jutni. Az elektródok olyan készülékhez csatlakoznak, amely feler?síti az elektromos jeleket, s lassan mozgó papíron grafikusan is megjeleníti azokat. Így jön létre az elektrokardiogram.


Az elektrokardiogram görbéje elárulja, hogy a szívben rendesen gerjednek e és terjednek azok az elektromos impulzusok, amelyek a szívciklust és a szív ritmusát szabályozzák. Az egészséges szív? ember EKG-görbéjén jellegzetes felfelé és lefelé tartó hullámok láthatók. Az els? felfelé néz? hullám a P-hullám, amely a szív fels? üregeinek (pitvarainak) az összehúzódásával járó elektromos aktivitást jelzi. Az ezt követ? többi hullám – Q -, R -, S - és T hullám azt az elektromos tevékenységet tükrözi, amely a szív pitvarok alatt lév? két üregének (kamrájának) az összehúzódásával kapcsolatos. Az EKG- görbén jól látható, ha lassú az elektromos impulzusok átvezet?dése, rendellenes alakúak a hullámok, illetve szabálytalan a szívritmus. Mindezek szívbetegségek jelei lehetnek.


Bizonyos rendellenességek csak akkor jelennek meg az EKG-görbén, ha a szervezet terhelés alatt áll. Az ilyen terheléses vizsgálathoz a páciensnek biciklizni vagy futnia kell speciális berendezéseken a rendel?ben. Minthogy a szív elektromos tevékenységének olyan zavarai is vannak, amelyek csak id?nként jelennek meg, azaz az EKG-görbe készítésekor éppen hiányozhatnak, ezekre kizárólag folyamatos ellen?rzés során derül fény. A Holter-monitor az a készülék, amely 24 órán át rögzíti a szívm?ködést, így az alkalmankénti szívritmuszavar kimutatására is alkalmas.