Edward Jenner

Edward Jenner

(Berkeley, Gloucestershire, 1749. május 17.-ugyanott, 1823. január 26.)

Angol sebész, a himlő elleni oltás felfedezője.

Falusi lelkész fia volt, az elemi iskolát követően szerzett alapos gyakorlati, illetve felületes elméleti ismereteket egy helyi kirurgus segédjeként. 1773-ban szerezte meg orvosi diplomáját. Tanárainak legfontosabb tanácsa az volt: ne spekulálj, próbáld ki.

Fiatal kora óta izgatta a kor legrettegettebb betegsége, a himlő. A kórt majdnem mindenki elkapta, a súlyosabb esetek fele halállal végződött, a túlélők pedig egy életre elcsúfultak.

1796-ban Edward Jenner figyelemre méltó felfedezést tett, miszerint a tehénhimlő vírust a bőrre karcolva védettséget ad halálosabb feketehimlő ellen. Egy James Phipps nevű fiúnak napokig adagolta a tehénhimlő hólyagjaiból származó váladékot, azaz tehénhimlővel fertőzte meg, aki viszont pár nap alatt sikeresen fel is gyógyult belőle. Később feketehimlővel fertőzte, de nem lett beteg.

XII. Leó pápa úgy tartotta, hogy aki beoltja magát, az többé nem Isten gyermeke, mivel a himlő Isten büntetése az emberiség bűneiért. Az 1885-ös kanadai, montreali himlőjárvány idején az oltás tényével megbékélő és azt alkalmazó protestáns híveket elkerülte a járvány, míg az ezt elutasító katolikus közösséget megtizedelte, így ezek után nem üldözte a keresztény egyház azokat, akik védekeztek a himlő ellen.

Jennertől ered a védőoltás, a vakcináció elnevezése (vacca latinul tehenet, a vaccinia tehénhimlőt jelent), illetve ezzel alapozta meg az új tudományágat, a vakcinológiát.

Vidéki orvosként praktizált egészen az 1823. január 26-án bekövetkezett haláláig, azzal a tudattal hunyhatta le végleg szemét, hogy az emberiséget felfedezései által sikerült megszabadítani egy halálos járványtól. 1856-ban, a Trafalgar téren állítottak szobrot emlékére a tisztelői.

Citromos eukaliptuszolaj

Illóolaj eredete, származása:

A mirtuszfélék családjába tartozó, dekoratív, örökzöld fa. Ausztráliában őshonos.

Gyógyászati, aromaterápiás szerepe:

Friss leveleiből és hajtásvégeiből vízgőz-desztillációval állítanak elő illóolajat. Az olaj édeskés, balzsamos, citromra emlékeztető illatú, színtelen vagy halványsárga színű.

Főbb hatásai: antimikrobiális, gyulladáscsökkentő, fájdalomcsillapító, nyugtató, rovarriasztó. Hörghurut, köhögés, megfázás, torokgyulladás, fejfájás esetén is használható. Lábgomba-ölő tulajdonsággal is bír. Légúti- és mozgásszervi panaszok, bőrfertőzések kezelésére, valamint szúnyogok és más rovarok távoltartására alkalmas készítmények összetevőjeként használják fel. Elterjedten használják az illatszeriparban. Illatszerkomponens, levegőillatosításra ajánlott, valamint testápoló olajok alkotórésze.

Citromos eukaliptuszolaj vásárlása

Fityma letapadás

A cellularis adhesio a fityma fiziológiás állapota. Ilyenkor a fityma bellemeze sejtesen le van tapadva a penis bőréhez.

A letapadt fityma alatt faggyú és hámtörmelékből álló smegma halmozódik fel, fehéres grízszerű gyülemként. Ez többnyire spontán kiürül, felemeli a fitymát a makkról. A 3 éven aluli gyermekek nagy részének a fitymája ilyen vagy részben ilyen letapadt állapotban van. Ez nem kóros.

A baj akkor kezdődik, ha túl nagy mennyiségben felgyülemlő smegma befertőződik, fitymagyulladás alakul ki. A gyulladt fityma hegesedhet és fitymaszűkület alakulhat ki.

A fityma letapadás kezelése

1 éves kor előtt megszüntetni nem szabad, ilyenkor a fitymalemezek nagyon érzékenyek, a lysist (letapadás megszüntetése a fityma bőrének hátrahúzásával) követően berepednek és hegesednek.

Egy éves koron túl, ha túl nagy a smegmagyülem vagy visszatérő fitymagyulladás, balanitis, húgyúti fertőzés zajlik, a lysis indokolt lehet (továbbá néhány húgyúti fertőzésre hajlamosító állapot esetén pl. vesico- ureteralis reflux, hátsó húgycső billentyű). Ha panaszok nincsenek a lysist elegendő 3 éves kor után végezni.

A fityma sejtes letapadásának oldását, az adhesiolysist többnyire helyi érzéstelenítésben végezik. Szerencsés esetben a gyermekek nem, vagy csak igen kis fájdalmat éreznek.

Forrás

Kapcsolódó szócikkek

---

• Fitymafék szakadás
• Anális szex veszélyei
• Piros pöttyös nemiszervek
• Korai magömlés
• Sterilitás

Emlékezéshiány

Emlékezéshiány

Az emlékezéshiány (amnézia) az emlékezés részleges vagy teljes elvesztése. Rendszerint testi sérülés vagy betegség miatti agykárosodás okozza, de néha lelki sérülés is előidézheti. Az emlékezéshiány jobbára átmeneti és szelektív, s az jellemző rá, hogy az ember csak olyan eseményekre nem tud visszaemlékezni, amelyeknek a közelmúltban volt résztvevője.

Az emlékezéshiányt Alzheimer kór, fejsérülés, görcsök,általános érzéstelenítés, alkoholizálás, agyi értörténés (sztrók), átmeneti agyi helyi vérszegénységi roham, gyógyszerek (barbiturátok és benzodiazepinek), elektrosokkos kezelés (különösen, ha hosszú idejű) és agyműtétek egyaránt kiválthatnak.

Az emlékezéshiánynak több formája ismeretes. Az egyik az, amikor az ember képtelen új információkat az emlékezetében eltárolni. Fejsérülés után nehézségbe ütközik, ha a mindennapi eseményekről számot kell adni, ugyanakkor a régebbi események nem felejtődnek el. Ilyesmi az alkoholistákra is jellemző, s rendszerint elbutulásban folytatódik.

A másik formában az ember olyan eseményekre tud nehezen felidézni, amelyek a fejsérülés előtt következtek be. Az elkövetkező hetekben vagy hónapokban azonban részlegesen vagy teljesen helyreáll az emlékezete. Átmeneti teljesen emlékezéshiány esetén a rendszerint öreg személy hirtelen elfelejti, hogyan került arra a helyre, ahol éppen van. A saját és családtagjainak a neve eszébe jut, az azonban nem, ami a sérülés előtt történt vele. Ezt a rendellenességet valószínűleg az okozza, hogy az agykéreg halántéklebenyében szokatlan elektromos aktivitás zajlik. Az emlékezet általában négy - hat óra múlva tér vissza. Ez arra mutat, hogy nem jár tartós károsodással, ekképp orvosi kezelésre nincs szükség.

A Wernicke - Korsakoff - tünet együttesben észlelhető emlékezéshiányt a túlzott alkoholfogyasztáshoz társuló kevés B1 vitamin okozza. A páciensnek rendes lehet a rövid idejű emlékezete, de gondjai vannak az új információk megjegyzésével és a betegség előtti események felidézésével. Súlyosbodó betegségről lévén szó, rendszerint idegi problémák is megjelennek, amilyen a mozgások összehangolatlansága, valamint az ujjak és a lábujjak érzéketlensége.

A hisztériás emlékezéshiány általában átmeneti, s olyan esemény váltja ki, amellyel a páciens agya nem képes megbírkózni. Az emlékezet rendszerint néhány nap alatt visszatér, de a szóban forgó eseményre való emlékezés még ekkor sem teljes.

Az emlékezéshiányt lehetőség szerint kiváltó okának megszüntetésével kell kezelni. A család részéről megnyilvánuló támogatás igen fontos. A család úgy segíthet, ha a beteg megszokott zenéjét játsza le, az addig kedvelt képeit és tárgyait mutatja neki, s az újratanulásában is szerepet vállal. Azt, hogy milyen gyógyszereket kell szednie, le kell írni neki, hogy ne feledkezzen meg róluk, és ne veszítse el őket. Szanatórimuban vagy egyéb gyógyintézetben való elhelyezés olyankor válhat indokolttá, ha a beteg biztonsága, étkezése vagy egyéb alapszükségleteinek a kiegészítése otthon nem szavatolható.

Dongaláb

A dongaláb általában fejlődési rendellenesség okozta lábtorzulás. A lábfej úgy fordul el, hogy a talp befele hajlik, a lábujjak lefelé állnak, s nem lehet kiegyenesíteni a lábfejet.

Rendszerint már az újszülöttön mutatkozik örökletes tényezők miatt, de az is gyakori, hogy a méhben kerül rendellenes helyzetbe a fejlődőfélben levő lábfej. Ha idejében kezdik huzamos időn át tartó rögtítéssel kezelni, a lábfej fokozatosan kiegyenesedik.

Bakteriális fertőzés

A fertőzések azon csoportja, amelyeket baktériumok okoznak. A szervezetbe bejutó baktériumokat a különböző szövetekben, illetve a vérben és a nyirokrendszerben keringő falósejtek és más immunsejtek bekebelezik, elpusztítják, és lebontják. A falósejtek (makrofágok) feladata ezen kívül az elhalt szövetek és egyéb törmelék eltakarítása a szervezetből.

Ha az immunrendszer nem képes a kórokozót elpusztítani, akkor a baktériumok különböző szerveket, szervrendszereket támadnak meg fertőzés jellegétől- hol, illetve milyen módon jutott be a kórokozó -, illetve a baktérium fajtájától függően különböző súlyossággal lefolyó betegséget okozva.

Kezelése:
Antibiotikum adása szükséges lehet. A betegség lefolyásától függően egyes ferőzéseknél szükség van a baktérium pontos kitenyésztésére és annak megvizsgálására, hogy milyen típusú antibiotikumra érzékeny.

Fertőzés

latin: infectio (infekció)

Az egészséges szervezet erős védekező immunrendszere rendszerint leküzdi vagy megelőzi a fertőzés kialakulását, ha ez magától nem megy, akkor gyógyszeres terápia az esetek többségében maradéktalan gyógyulást eredményez.

Vannak azonban olyan esetek, amikor a kórokozó bizonyul erősebbnek, maradandó károsodást, súlyos esetben halált okozva. A krónikus, idült fertőzés akkor alakul ki, ha a szervezet védekező mechanizmusa és a kórokozó hatása között egyensúlyi állapot jön létre, az esetek többségében ilyenkor csak akkor van gond, ha tünet hiányában a fertőzött nem fordul orvoshoz.

A különböző mikroorganizmusok nem egyformán patogének, vagyis nem egyformán képesek megbetegíteni az embert. A virulens mikroorganizmusok szaporák és szorgosan termelik méreganyagaikat, a kevésbé virulensek lassabban teszik mindezt. A fertőzés okozta tünetek jelentkezhetnek néhány napon belül, de egyes esetekben akár évekig is rejtve maradhat a fertőzöttség (pl. AIDS 5-10 év).

A legsúlyosabb fertőző betegségek:

Az elhalálozási számok sorrendjében a legsúlyosabb fertőző betegségek az influenzavírusok okozta légúti megbetegedések és annak szövődményei, a második helyen a hasmenéses emésztőrendszeri fertőzések és a tuberkulózis áll, ezeket követi a malária a hepatitisz B, a kanyaró, az AIDS és a tetanusz.

Defibrilláció

Erős áramütés alkalmazása a mellkason keresztül, melynek hatására visszatér a normális szívritmus. Újraélesztéskor használható bizonyos esetekben, ilyenkor az áramütés nem szinkron a szívműködéssel. Néhány szívritmuszavar esetén terápiásan is alkalmazható, ilyenkor szinkronba kell állítani a szívműködéssel.

Ektómia

latin: ectomia

Az ektómia sebészeti beavatkozást, eltávolítást, kimetszést jelent. Orvosi szóösszetételekben is gyakran fordul elő, a szóösszetétel első tagja jelöli, hogy mire vonatkozik a sebészeti eltávolítás. Például appendektómia - a féregnyúlvány (vakbél) műtéti eltávolítása, polipektómia, tonzillektomia (mandulaműtét).

Diabétesz kóma

Ez egy olyan sürgősségi eset, melyet az inzulin hiánya és a ketónok felhalmozódása okoz. Akkor alakul ki, ha a glükóz nem érhető el a szervezet számára, mint üzemanyag. Vagyis, ha egy diabéteszes nem adja be magának az inzulint, akkor a vércukorszintje hegyet- völgyet megjár. A sejtek ilyekor képtelenek felvenni a glükózt, azonban nagy szükségük lenne rá. „Szereznek maguknak táplálékot" a zsírraktárakból, viszont nincs inzulin, nincs mi meggátolja a ketonok képződését a májban. A szervezet rendje felborul és reakcióképpen bekómál. Ilyenkor az 1000mg/dl-t is elérheti a vércukorszint, szemben a normális 120g normál szinttel. Nagyon veszélyes hegyet- völgyet megjáratni az inzulin szintünkkel, még nem diabéteszes embereknél is, így mindig oda kell figyelni a rendszeres időközönkénti táplálkozásra.

Onnan lehet észrevenni, hogy valakinek nem stimmel a vércukor szintje, hogy acetonos lesz a lehelete a savas kémhatású ketontestektől. Amennyiben ilyenkor nem módosítják sürgősen vagy az inzulint, vagy az étrendet, hamarosan beáll a kóma állapota. Ilyenkor a beteg zavart lesz, de akár még el is ájulhat. Ezt nevezik hiperglikémiás kómának. Ilyenkor nem elég szőlőcukrot etetni a leültetett beteggel, azonnal kórházba kell szállítani.

Garat

A garat függőlegesen álló, hosszú csőszerű szerv, amely az orr és a szájüreg mögött található. A levegő, a táplálék és a folyadék közös útja. Három részre tagolódik. Felülről lefelé: orrgarat, szájgarat és a gégegarat.

Az orrgarat közvetlenül a lágyszájpad feletti üreg, amely összeköttetésben van az orr hátsó részével. Itt helyezkedik el a garatmandula és a két oldalán a fülkürtök nyílása (ez a cső a középfülbe vezet). A szájgarat a száj mögött helyezkedik el. Előtte látható a nyelvgyök és mindkét oldalon egy-egy szájpadmandula. A gégegarat köti össze a szájgaratot a gégével és a légcsővel. A gégegarat felső részénél van a gégefedő, amely a nyelv alapjának magasságában levő porcos lemez. A gégefedőtől lefelé halad a gégegarat a nyelőcsőig és a légcsőig.

Nyeléskor a garatfal izmai kissé megemelik a garatot, amelyben a nyelőcső felé halad a táplálék. Ilyenkor a gégefedő lezárja a légcsövet, így nem juthat táplálék és folyadék bele.

A torok kiszáradása több betegség tünete. Ilyen a nátha, a torokgyík (diftéria), az influenza, a gége-, a garat- és a mandulagyulladás, a kanyaró és a Pfeiffer-féle mirigyláz. Száraz torokkal járhat a baktériumok közé tartozó sztreptokokkusz, még inkább a vírusok okozta fertőzés. Az utóbbi arra hívja fel a figyelmet, hogy az antibiotikummal való kezelés nem mindig megfelelő (a vírusokat ugyanis nem pusztítja).