A garat függőlegesen álló, hosszú csőszerű szerv, amely az orr és a szájüreg mögött található. A levegő, a táplálék és a folyadék közös útja. Három részre tagolódik. Felülről lefelé: orrgarat, szájgarat és a gégegarat.
Az orrgarat közvetlenül a lágyszájpad feletti üreg, amely összeköttetésben van az orr hátsó részével. Itt helyezkedik el a garatmandula és a két oldalán a fülkürtök nyílása (ez a cső a középfülbe vezet). A szájgarat a száj mögött helyezkedik el. Előtte látható a nyelvgyök és mindkét oldalon egy-egy szájpadmandula. A gégegarat köti össze a szájgaratot a gégével és a légcsővel. A gégegarat felső részénél van a gégefedő, amely a nyelv alapjának magasságában levő porcos lemez. A gégefedőtől lefelé halad a gégegarat a nyelőcsőig és a légcsőig.
Nyeléskor a garatfal izmai kissé megemelik a garatot, amelyben a nyelőcső felé halad a táplálék. Ilyenkor a gégefedő lezárja a légcsövet, így nem juthat táplálék és folyadék bele.
A torok kiszáradása több betegség tünete. Ilyen a nátha, a torokgyík (diftéria), az influenza, a gége-, a garat- és a mandulagyulladás, a kanyaró és a Pfeiffer-féle mirigyláz. Száraz torokkal járhat a baktériumok közé tartozó sztreptokokkusz, még inkább a vírusok okozta fertőzés. Az utóbbi arra hívja fel a figyelmet, hogy az antibiotikummal való kezelés nem mindig megfelelő (a vírusokat ugyanis nem pusztítja).
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése