latin: luxatio coxae (luxació koxé)
Az ortopédiai kórképek közé tartozik, a csípőízület ficama. A combfej csípőízületbe illeszkedő felszíne kimozdul az ízületi vápából. Legtöbbször az ok kongenitális(veleszületett), ritkábban baleset, trauma hatására ficamodik.
Kezelése:
A combfejet a medencecsont ízületi vápájába vissza kell helyezni. Gyermekkorban speciális rögzítő sínnel stabilizálható. Felnőttkorban műtéti beavatkozás szükséges.
A hidroterápia körébe tartozó gyógyító és tünetenyhítő eljárás, amellyel a test meghatározott területeit hideg vagy meleghatással stimulálják, vagyis célzott ingerekkel fokozzák a szervezet öngyógyító erejét.
A borogatás kiváltotta inger annál erősebb, minél nagyobb a bőrfelület és a borogatás hőmérséklete közötti különbség, és minél hosszabb e hőmérsékletkülönbség fenntartása mellett az alkalmazás időtartama. E módszerrel elősegíthető a szervezetben lévő káros anyag kiválasztásának felgyorsítása. A legismertebb a szobahőmérsékletű, langyos vízbe mártott textil – népies nevén priznic –, amelyet vagy az egész testre vagy a test egyes részeire csavarnak, majd két száraz réteggel borítják be. Ez a fajta borogatás a testtől hőt von el, láz- és fájdalomcsillapításra használják.
A hideg borogatáshoz vagy jeget tesznek a vízbe, és 10-15 percenként cserélik a borogatást, vagy jégtömlőt, vagy a speciális géllel töltött párnát alkalmazzák, ami csillapítja a vérzést és szívnyugtató hatású.
A forró, 40-45 °C-os vízzel készült borogatás, vagy hőpalackos, vagy vászonba kötött sóval, homokkal, cseréppel, vagy forróra melegített, textilbe csavart fedővel készült borogatás mind izom-, mind hasgörcsre hatásos. A vizes borogatások hatását kamilla-, mustárliszt-, borecet-, szénavirág-, ámika-tinktúrával fokozhatjuk. Ma már a hagyományos eszközök – sál, kendő, törülköző stb. – mellett egyre elterjedtebbek a hideg-meleg borogatásra egyaránt alkalmas, hosszú hőtároló képességű géllel töltött párnák, amelyek különböző méretben, textilbevonattal, vagy anélkül kaphatók.
Orvosi értelemben az expozíció mindazon külső kórokozó hatásokra - kóroki tényezőkre --vonatkozik, amelyeknek egy szervezet ki van téve a környezet hatása, vagy egy orvosi beavatkozás során.
Epegörcs - a jobb bordaív alatt hirtelen jelentkező, görcsös hasi fájdalom, ami a jobb lapocka irányába sugárzik ki, hányingerrel, hányással, esetleg lázzal kísért tünetegyüttes az epehólyag betegségére utalhat.
Az epegörcs leggyakoribb oka az epehólyag kövesség. Étkezési hibát követően (zsíros étel fogyasztása) az epehólyag összehúzódik, de a benne lévő kövek megakadályozzák, hogy a tárolt epe a patkóbélbe jusson. Ez görcsös fájdalmat, és az említett tüneteket okozza. Epegörcs kialakulhat epekövesség nélkül is, az epehólyag ritkább, funkcionális (mozgási) rendellenességei esetében is
Kapcsolódó szócikkek
latin: hordeolum, chalazion
Az árpa a szemhéjban található mirigyek gyulladása, amely bakteriális fertőzés útján jön létre.
Igen gyakori betegség, bármely életkorban előfordulhat. Nem megfelelő higiéniás környezet is okozhatja, míg gyermekeknél a szintén gyakori felsőlégúti hurutokat követheti. Gyakrabban fordul elő cukorbetegeknél (ahogy több más fertőzéses bőrgyulladás is), tehát gyakortavisszatérő, makacs, kezelésre nem reagáló árpaesetében javasolt vércukorszintet mérni, az esetlegesen még fel nem ismert diabétesz tisztázása céljából.
Két alapvető formája van: akut és krónikus.
Akut forma
Külső árpa esetén megduzzad a szemhéj, fájdalmas kis dudor tapintható ki, amely többnyire elgennyed és magátólkiürül.
A belső árpa a szemgolyó felé domborodik. Az esetek nagy részében ez is spontán módon megnyílik és kiürül.
Krónikus forma
A szemhéjban található mirigyek kivezető csatornájának elzáródása okozza az árpa krónikus formáját, a jégárpát. A mirigyek váladéka pang, besűrűsödik és idegentest-reakciót vált ki. A szemhéjon kis dudor keletkezik. Az esetek nagy százalékában műtéti beavatkozásra van szükség, mert nagyon ritkán fejlődik vissza spontán módon. A műtét során az árpát megnyitják, tokját és tartalmát eltávolítják.
Kezelés
Az akutárpa sok esetben magától kifakad. Ezt elősegíthetjük meleg - de nem forró! - nedves borogatással, vagy párakötéssel. A párakötés gyakorlatilag egy dunsztkötés: az érintett szemhéjat bekenjükvalamilyen semleges szemkenőccsel,a lehunyt szemre egy száraz gézlap, arra egy tiszta vízbe mártott, majd jól kinyomkodott vattapogácsa kerül,erre egynejlonfolt mintvízzáró-réteg, majd a legtetejére még egy gézlap. Ezt a réteges kötést ragtapasszal rögzítjük a homlokon és az arcon.
Hasznos lehet még szakorvos által felírtantibiotikum tartalmú szemcsepp vagy kenőcs.
A bőrelváltozásokat gyakran kizárólag a bőr betegsége, vagyis nem valamely más, az egész szervezetet érintő megbetegedés okozza. De mindkét esetben a bőrelváltozások okozta panaszok – viszketés, égető érzés, fájdalom stb. – enyhítésére külsőleg, helyileg használatos készítmények javallottak.
Ezek nemcsak a kellemetlen érzéseket enyhítik, hanem elősegítik a hámosodást, megelőzik vagy segítik leküzdeni a fertőzést. Alkalmanként előfordulhat, amikor nagyobb hatóanyag koncentrációra van szükség, hogy közvetlenül a megbetegedett területen fecskendezik a bőr alá a gyógyszert (intradermális injekció).
A külsőleg alkalmazott szerek hatóanyagot és ún. vivőanyagot tartalmaznak. Ez utóbbitól függ a készítmény állaga (sűrű, zsíros, vizes stb.), illetve az is, hogy a hatóanyag hogyan fejti ki hatását. A felszínen marad vagy felszívódik. A készítmények többsége különböző hatóanyag mennyiséggel kerül forgalomba.
A vivőanyagtól függően ugyanazon hatóanyagból készülhet kenőcs, krém, rázókeverék, folyadék, hintőpor vagy gél. A készítmény formája befolyásolhatja a hatóanyag felszívódás hatékonyságát is.
A külsőleg, helyileg történő kezelésnek többféle célja lehet, így tisztító-fertőtlenítő, a bőrfelületet védő, nedvesítő vagy szárító, a tüneteket csökkentő, gyulladáscsökkentő és fertőzést megszüntető hatású. Ennek megfelelően is csoportosíthatók a külsőleg alkalmazandó szerek.
latin: adrenocorticotrop hormon
Az agyalapi mirigy (hipofízis) elülső lebenyének a hormonja. A mellékvesekéreg működését szabályozza. Csökkent működésekor a mellékvese sorvad. Fontos szerepe van az anyagcserében és a stresszhelyzethez való alkalmazkodásban.
Szállási Árpád (Nagyecsed, 1930. június 30).
latin: meningitis (meningitisz)
Az agyhártyagyulladás az agyat körülvevő három hártya (agyhártyák) gyulladásos megbetegedése.
Többnyire vírus vagy bakteriális fertőzés okozza. A tünetek függetlenek az agyhártyagyulladás kórokától, azonban a betegség és a szövődmények súlyossága függ a fertőzést kiváltó kórokozótól. Ha az agyhártyagyulladás tüneteit észleljük, haladéktalanul forduljunk orvoshoz.
A vírusos általi fertőzés kisebb járványokat okoz, de általában nem jár súlyos következményekkel. A bakteriális agyhártyagyulladás ezzel szemben ritka, de rendkívül súlyos betegség. Minden tizedik esetben halált okoz, és minden hetedik beteg esetében kialakul valamilyen súlyos maradványtünet, például agykárosodás vagy süketség. Az egyik szövődménye a többszörös szervelégtelenség, melyet a vér útján terjedő haematogén fertőzés vált ki.
Mivel a baktériumok cseppfertőzés útján, közeli érintkezéssel terjednek, szűkebb közösségekben járvány alakulhat ki olyan helyeken, ahol a zsúfolt környezet közeli érintkezést feltételez, például kollégiumokban, laktanyákban, börtönökben és bentlakásos iskolákban.
Az immunrendszert legyengítő bizonyos betegségek eleve fogékonnyá tesznek az agyhártyagyulladásra. Ilyen az (AIDS), az immunszupresszív kezelés (például szervátültetés után), a tuberkulózis és az immunrendszer rendellenessége, amely léppel nem rendelkező, vagy sarlósejtes vérszegénységben szenvedő embereket érinthet. Az alkoholisták és a cukorbetegek is könnyebben kapják el a betegséget.
Vírusos agyhártyagyuladás:
A vírusos agyhártyagyulladást enyhe, influenzaszerű tünetei miatt nem minden esetben fedezik fel, és összetéveszthető a megfázással vagy más enyhe lefolyású vírusos fertőzéssel. Kezelésre nincs szükség, az orvosok többnyire fájdalomcsillapítót és ágynyugalmat ajánlanak. Egyes esetekben aciklovirt vagy más vírus elleni gyógyszert alkalmaznak.
Vírusos agyhártyagyulladás mumpsz vagy kanyaró következtében is kialakulhat, a betegségek ellen használt gyermekkori védőoltások azonban jelentősen lecsökkentették az ilyen eredetű agyhártyagyulladás gyakoriságát.
A fertőzés leginkább a nyári időszakban jelenik meg.
Bakteriális agyhártyagyulladás
A bakteriális agyhártyagyulladás kialakulásáért az esetek 80%-ban három kórokozó a felelős. Ezek egészséges emberekben is fellelhetők, a hátsó garat és az orrüreg hátsó falán vagy a felső légutakban. Bármilyen életkorban hordozhatja a baktériumokat akár hónapokig is anélkül, hogy megbetegedne.
A leggyakoribb tettes a Neisseria meningitidis, a meningococcus okozta agyhártyagyulladás kórokozója, amely bármilyen életkorú személyt megfertőzhet. A betegség másik két típusa általában bizonyos korosztályokat érint. A Haemophilus influenzae B az 5 éven aluli gyermekeket fertőzi. A Streptococcus pneumoniae okozta, a pneumococcalis agyhártyagyulladás kórokozója, többnyire a nagyon fiatal és a nagyon idős embereket támadja meg.
Az agyhártyagyulladást okozó baktériumok emberről emberre hosszan tartó, közeli érintkezés, cseppfertőzés, úgymint tüsszentés, köhögés vagy csókolózás útján terjednek át. A kórokozó a testen kívül nem marad sokáig életben, A betegség lappangási ideje 2-10 nap.
A bakteriális agyhártyagyulladás gyakrabban fordul elő az őszi és a téli hónapokban.
Az agyhártyagyulladás elleni védőoltás bevezetése óta sokkal ritkábban fordul elő, amihez az is hozzájárult, hogy közismertté válásának köszönhetően sokan fordulnak orvoshoz a fertőzés korai szakaszában.
Tünetek:
A bakteriális agyhártyagyulladás tünetei gyorsan, sokszor néhány órán belül kialakulnak. A betegség korai szakaszában az álmosság a jellemző, amelyet hamarosan görcsrohamok, zavartság és eszméletvesztés követhet. A meningococcus okozta agyhártyagyulladás eseteinek több mint 50%ában szepszis is jelentkezik, piros vagy barnás bőrkiütés kíséretében. Ha egy üvegpoharat szorítunk a kiütésre, és az nem tűnik el, haladéktalanul forduljunk orvoshoz.
Az agyhártyagyulladás és a szepszis főbb tünetei a következők:
Csecsemőkorban és kisgyermekkorban az agyhártyagyulladás magas lázat, hányást, a táplálék elutasítását és magas hangú, nyöszörgő sírást okoz.
Kezelés:
Amennyiben a háziorvos úgy véli, hogy bakteriális agyhártyagyulladás gyanúja áll fenn, antibiotikumot ad injekcióban a betegnek, és azonnal kórházba küldi. A kórházban az orvosok többféle vizsgálatot végeznek el, például vérvizsgálatot és gerinccsapolást, amelynek során a gernccsatornába szúrt vékony tűvel kis mennyiségű gerincvelői folyadékot vesznek. A folyadék elemzése lehetővé teszi a pontos diagnózis felállítását, és a betegséget okozó baktérium azonosítását.
Ha a vizsgálatok megerősítik, hogy az agyhártyagyulladás baketeriális eredetű, folytatják a nagy dózisú antibiotikum alkalmazását. Ez lehet a penicilin és a cefalosporin valamelyik változata, a gyógyszert a szóban forgó baktérium típusának és az érintett személy életkorának függvényében választják meg.
A gyulladás csökkentésére szteroidot, valamint szükség esetén intravénás folyadékot is adnak a betegnek.
Megelőzés:
Az agyhártyagyulladás és a vele járó vérmérgezés továbbra is viszonylag ritka. Magyarországon a csecsemők 2, 3 és 4 hónapos korban védőoltást kapnak Haemophilus influenzae B ellen, ami jelentősen csökkenti a betegség előfordulási gyakoriságát. A meningococcus agyhártyagyulladás egyik formája ellen nemrég vezettek be egy új védőoltást.
A fertőzés továbbterjedését úgy lehet megelőzni, hogy antibiotikumos kezelést adnak a fertőzött személlyel közeli érintkezésben levő embereknek is.
latin: spondylitis ankylopoetica(spondilítisz ankilopoetika)=ízületi merevséget okozó csigolyagyulladás
