Glükozamin

A glükózamin a szénhidrátokon belül az aminocukrok, azon belül pedig a hexózaminok csoportjába tartozó vegyület.
A glükózamin természetes anyag, tengeri állatok kitinpáncéljából állítják elő, orvosi célokra leggyakrabban kénsavas sóját, a glükózamin-szulfátot alkalmazzák.

A porcszövet sejtközötti állományának két rendkívül fontos összetevője a glükózamin-szulfát és a kondroitin-szulfát, amely vegyületek megfelelő pótlása kulcsfontosságú lehet a az ízületi kopás megelőzésében.

A leggyakoribb adagolási mód a szájon át történő adagolás, így a hatóanyag 90 %-a felszívódik a bélrendszeren keresztül. Ennek a fölszívódott mennyiségnek csak kb. 26%-át hasznosítja a szervezet. A vegyület a májban fehérjékhez kötve raktározódik. A glükózamin koncentrációja legmagasabb a májban, a vesében és az izületi porcokban, illetve a vegyület egy része az izületi folyadékba is kiválasztódik.

Elektroterápia

A fizioterápiákhoz tartozik, elektromos árammal, tehát fizikai energia segítségével gyakorol a szervezetre kedvező hatást. Fájdalomcsillapító, gyulladáscsökkentő hatásúak, fokozzák az izmok vérellátását. A szervek és szövetek eltérő víztartalmán alapul, mely így befolyásolja a vezető képességet. Az elektromos áram eltérő tulajdonságaitól függnek javallatai és alkalmazhatósága. A kezelés természetét befolyásolja az áramerősség, frekvencia, áramirány, egyen- vagy váltóáram.

- Kisfrekvenciás áramkezelés (0-1000 Hz): galvánkezelés, kisfrekvenciás impulzusáramok, diadinamikus áram, TENS kezelés.

- Középfrekvenciás, mn. interferencia kezelések (1000-100 000 Hz): főként a mélyebb rétegekben használatos, két, eltérő frekvenciájú hullám interferálásával történik. Fájdalomcsillapító, gyulladáscsökkentő és keringésjavító hatású.

- Nagyfrekvenciás kezelések (100000 Hz felett): a rövidhullám, deciméterhullám és a mikrohullám tartozik ide. Az elektromágneses hullámok hőhatását használják fel, fokozza a vérkeringést, lazítja az izomfeszességet.

Nem alkalmazható szívelégtelenség, pacemaker, lázas állapot, terhesség, vérzés, daganatos betegség esetén. Ha a beteg szervezetében fém található, a nagyfrekvenciás kezelések nem adhatók.

Gombafertőzés

latin: mycosis (mikózis)

A mikózis a gombás fertőzés okozta betegségek nagy csoportjára használatos orvosi kifejezés. Egyre gyakoribb – mondhatni népbetegségnek számító – fertőzés, egészségügyi statisztikák szerint minden negyedik ember szenved valamilyen gombás fertőzéstől. Nagyon nehezen kezelhető, különösen, ha nem friss folyamatról van szó. Emberről emberre, vagy állatról emberre terjed. Különösen jó táptalajt nyújtanak számukra a nedves, párás, sötét, nem kellően levegőzött helyek, így az uszodákat, a szaunákat, vagy az emberi testen a hajlatok, az érintkező bőrfelületek (lábujjak), és a nyálkahártyák felülete.

A gombás fertőzések aszerint is csoportosíthatók, hogy a szervezet milyen területeit milyen mélységben (súlyossággal) fertőzi meg. Így lehet felületi, a bőr, haj külső rétegeit megtámadó folyamat, mely átterjedhet a körömre és a bőr mélyebb rétegeibe, de például egy injekció a már fertőzött területen eljuttathatja az izmokig is a kórokozót. Az egész testet érintő (szisztémás) mikózis – általában a tüdőből indul és átterjedhet más szervrendszerekre is, ez elsősorban a nagyon gyenge immunrendszerű személyeknél fordul elő.

Lsd. még Candidiasis

Epstein-Barr vírusfertőzés

A herpesvírusok családjába tartozó, másnéven EBVvírus, 1. és 2. típusát különböztetjük meg. Nagyon elterjedt, Nyugat-Európában a lakosság több, mint 95%-a 30 éves korig EBV-vel fertőződik. A fertőzés nyállal, csókkal terjed, ezért is hívják „kissing disease"-nek.

Tünetei:

Kisgyermekkorban legtöbbször tünetmentes a fertőzés, későbbi életkorban típusos kép alakul ki: mononukleózis, amelyet lázzal járó torokfájdalom, nyirokcsomó duzzanat, vérkép eltérés jellemez.

Diagnózis:

Diagnosztizálása a tünetek és laborvizsgálat alapján történik.

Kezelése:

Elsősorbantüneti, mivel ép immunrendszer esetén jó gyógyhajlammal bír, immunhiányban súlyos lefolyással is járhat.

Csípőficam

latin: luxatio coxae (luxació koxé)

Az ortopédiai kórképek közé tartozik, a csípőízület ficama. A combfej csípőízületbe illeszkedő felszíne kimozdul az ízületi vápából. Legtöbbször az ok kongenitális(veleszületett), ritkábban baleset, trauma hatására ficamodik.

Kezelése:

A combfejet a medencecsont ízületi vápájába vissza kell helyezni. Gyermekkorban speciális rögzítő sínnel stabilizálható. Felnőttkorban műtéti beavatkozás szükséges.

Borogatás

A hidroterápia körébe tartozó gyógyító és tünetenyhítő eljárás, amellyel a test meghatározott területeit hideg vagy meleghatással stimulálják, vagyis célzott ingerekkel fokozzák a szervezet öngyógyító erejét.

A borogatás kiváltotta inger annál erősebb, minél nagyobb a bőrfelület és a borogatás hőmérséklete közötti különbség, és minél hosszabb e hőmérsékletkülönbség fenntartása mellett az alkalmazás időtartama. E módszerrel elősegíthető a szervezetben lévő káros anyag kiválasztásának felgyorsítása. A legismertebb a szobahőmérsékletű, langyos vízbe mártott textil – népies nevén priznic –, amelyet vagy az egész testre vagy a test egyes részeire csavarnak, majd két száraz réteggel borítják be. Ez a fajta borogatás a testtől hőt von el, láz- és fájdalomcsillapításra használják.

A hideg borogatáshoz vagy jeget tesznek a vízbe, és 10-15 percenként cserélik a borogatást, vagy jégtömlőt, vagy a speciális géllel töltött párnát alkalmazzák, ami csillapítja a vérzést és szívnyugtató hatású.

A forró, 40-45 °C-os vízzel készült borogatás, vagy hőpalackos, vagy vászonba kötött sóval, homokkal, cseréppel, vagy forróra melegített, textilbe csavart fedővel készült borogatás mind izom-, mind hasgörcsre hatásos. A vizes borogatások hatását kamilla-, mustárliszt-, borecet-, szénavirág-, ámika-tinktúrával fokozhatjuk. Ma már a hagyományos eszközök – sál, kendő, törülköző stb. – mellett egyre elterjedtebbek a hideg-meleg borogatásra egyaránt alkalmas, hosszú hőtároló képességű géllel töltött párnák, amelyek különböző méretben, textilbevonattal, vagy anélkül kaphatók.

Expozíció

Orvosi értelemben az expozíció mindazon külső kórokozó hatásokra - kóroki tényezőkre --vonatkozik, amelyeknek egy szervezet ki van téve a környezet hatása, vagy egy orvosi beavatkozás során.