Fehérvérsejt

latin: leukocyta (leukocita), rövidítése: FVS, angol: WBC (white blood cell)

A fehérvérsejtek nagyon fontos szerepet töltenek be a testidegen anyagokkal – kórokozókkal – szembeni védekezésben. Egészséges ember vérének mintegy egyszázalékát teszik ki. Olyan vérsejtek, amelyek nem tartalmaznak hemoglobint, erre utal az elnevezése is. Nagyon sokfélék, valamennyi fehérvérsejtre jellemző, hogy van sejtmagjuk, önálló mozgásra képesek, plazmájuk színtelen. A kórokozókon kívül a felesleges sejttörmelékeket, az anyagcsere-folyamatok során keletkező káros anyagokat távolítják el a szervezetből. A csontvelőben és a nyirokcsomókban keletkező fehérvérsejtek nem csak a vérben, hanem a test nyirokrendszerében, szöveteiben is megtalálhatóak. A lép és a csecsemőmirigy készíti fel a fehérvérsejteket a későbbi feladataikra.
Alapvetően két nagy csoportba sorolhatók attól függően, hogy a sejtplazmában vannak e szemcsék. A plazmájukban szemcséket tartalmazók a granulociták, három fajtájuk ismert: neutrofil, bazofil és eozinofil. A szemcséket nem tartalmazó fehérvérsejteket agranulocitáknak nevezzük, ebbe a csoportba tartoznak a nyiroksejtek limfociták, az egymagvú fehérvérsejtek monociták és az óriás falósejtek (makrofágok).
A betegségek diagnosztizálásában igen fontos a fehérvérsejtek arányát kifejező kvalitatív vérkép, mert egyes betegségek esetén a különböző típusú fehérvérsejtek aránya jellegzetesen megváltozik, amely alapján jól azonosítható a betegség.