Elbutulás

latin : dementia (demencia)

Az elbutulás (demencia) olyan állapot, amelyben hosszú időn át hanyatlanak az intellektuális működések, de az öntudat és az érzékelések kevésbé vagy egyáltalán nem sérülnek. Jellemző rá az emlékezet és értelem romlása, s változás következik be a személyiségben is. Rendszerint az agykérgi idegsejtek elfajulása okozza.

Általában az idősebb emberek betegsége, így a várható élettartam növekedésével egyre gyarapszik a betegségben szenvedők száma. Az öregedésnek azonban nem elkerülhetetlen velejárója, mint régebben gondolták. Az viszont igaz, hogy olyan betegségekkel társulhat, amelyek gyakoriak az öregkorban. Messze a leggyakoribb oka az Alzheimer kór, amely az elbutulásos esetek 70%-áért felelős. Az elbutulásnak ez a formája (amelyet öregkorinak neveznek) fokozatosan alakul ki, akár 5-10 évet is igénybe vehet. Az ilyen ember feledékennyé válik, tájékozódási nehézségei támadnak és tudatzavara alakul ki. Intellektuális tevékenységei -olvasási, írási és döntési képessége- fokozatosan romlanak. A betegség előrehaladásával személyiségváltozás következik be, s a páciens agresszívvá, depresszióssá válhat, valamint üldözési mániával (paranoia) társulhat.

Az Alzheimer kórt az különbözteti meg a többi demenciaformától, hogy jellegzetes elváltozások figyelhetők meg az agykéregben: különösen sok az elfajuló és pusztuló idegsejt, kóros fehérjék rakodnak le az agyszövetben, s rostcsomók jelennek meg benne.

Az Alzheimer kór oka még nem igazán ismeretes. Úgy vélik, hogy örökletes és még nem azonosított környezeti tényezők együttesen idézik elő. A betegség korai szakaszában az ecitel-kolin nevű ingerületvivő anyag működését támogató gyógyszerek javíthatják az emlékezését, azt azonban nem akadályozzák meg, hogy a kórfolyamat rosszabbodjon.

Az elbutulás másik fő formája a több gócú infarktus vagy érelmeszesedés talaján kialakuló demencia. Következménye, hogy az agykéreg homloklebenyéhez és halántéklebenyéhez haladó kis verőerek érelmeszesedés miatt elzáródnak. Emiatt idegsejtek pusztulnak el az említett agykérgi területen, ugyanis nem jutnak hozzá oxigénhez.

A kis verőerek elzáródására (amelyek minisztrókok) egy ideig nem derül fény, ám a hatásuk összegződik agykérgi szinten, s ebből az elbutulásos esetek 10-15%-a származik. A tünetek nehezen különíthetők el az Alzheimer kórral járó panaszoktól, bár sokkal fokozatosabban jelennek meg, ugyanis a kiserek nem egyszerre, hanem egymás után záródnak el.

Az elbutulás számos egyéb oka közül említésre érdemes az idült alkoholizmus, a Huntington kórhoz hasonló elfajulásos bántalmak, az AIDS, a táplálkozási zavarok és anyagcserezavarok, valamint bizonyos fertőzések és rosszindulatú daganatok. Ezeknek egy része kezelhető, így a tünetek jelentősen enyhíthetők, de az esetek többségében azonban a tudatállapot romlása feltartóztathatatlan.

Az intellektus átmeneti működészavarát tudatelborulásnak nevezik, mely oka lehet pl. magas láz vagy alkoholmegvonás.