Bókay Árpád

dr. Bókay Árpád (Pest, 1856. augusztus 15. - 1919. október 20.) – belgyógyász, farmakológus, egyetemi tanár, a Bókaytelep nevű budapesti városrész névadója.

• 1879-ben avatták orvosdoktorrá, utána tanársegéd a gyógyszertani és általános kórtani tanszéken.
• 1881-1883 belgyógyász és farmakológus, a belgyógyászati vizsgálati módszerek magántanára.
• 1883-1890 a kolozsvári egyetemen az általános kór-, gyógytan és gyógyszertan professzora.
• 1890-től a budapesti egyetemen a gyógyszertan tanára,
• 1900-1902 között a kar dékánja.
• 1888-1915 között szerkesztője és alapítója a Magyar Orvosi Archívumnak, alapmunkák szerzője: vénygyűjteménye tizenkét kiadást ért meg.
• Számos élettani, gyógyszertani, patológiai és belgyógyászati tanulmány szerzője. Foglalkozott a lecitin, a foszforsav kérdésével, továbbá a bélmozgásokkal, valamint a gyomornedv-elválasztásra gyakorolható gyógyszeres hatással. Tanulmányozta a sztrichnin-, brucin-, thebain-, klorálhidrát, káliumklorid, antifebrin- és ólommérgezéseket. Toxikológiai, balneológiai vizsgálatai is jelentősek. Több közleményében bizonyította a darwinizmus igazát, haladó gondolkodásról tett bizonyságot.
• Korányi Frigyessel és Kétly Károllyal együtt adta ki a Belgyógyászat kézikönyve sorozatot. A belgyógyászat kézikönyve című hatkötetes munkája sokáig volt a képzés és a praxis bibliája.
• Az Országos Balneológia Egyesület elnöke volt, irányításával alapozta meg Budapest a maga modernkori fürdőkultúráját s intézményrendszerét.
• 1896-tól A Magyar Tudományos Akadémia levelező tagja.
• 1915-től a magyarországi szabadkőműves páholyok nagymestere.