Agyhártyagyulladás

latin: meningitis (meningitisz)

Az agyhártyagyulladás az agyat körülvevő három hártya (agyhártyák) gyulladásos megbetegedése.

Többnyire vírus vagy bakteriális fertőzés okozza. A tünetek függetlenek az agyhártyagyulladás kórokától, azonban a betegség és a szövődmények súlyossága függ a fertőzést kiváltó kórokozótól. Ha az agyhártyagyulladás tüneteit észleljük, haladéktalanul forduljunk orvoshoz.

A vírusos általi fertőzés kisebb járványokat okoz, de általában nem jár súlyos következményekkel. A bakteriális agyhártyagyulladás ezzel szemben ritka, de rendkívül súlyos betegség. Minden tizedik esetben halált okoz, és minden hetedik beteg esetében kialakul valamilyen súlyos maradványtünet, például agykárosodás vagy süketség. Az egyik szövődménye a többszörös szervelégtelenség, melyet a vér útján terjedő haematogén fertőzés vált ki.

Mivel a baktériumok cseppfertőzés útján, közeli érintkezéssel terjednek, szűkebb közösségekben járvány alakulhat ki olyan helyeken, ahol a zsúfolt környezet közeli érintkezést feltételez, például kollégiumokban, laktanyákban, börtönökben és bentlakásos iskolákban.

Az immunrendszert legyengítő bizonyos betegségek eleve fogékonnyá tesznek az agyhártyagyulladásra. Ilyen az (AIDS), az immunszupresszív kezelés (például szervátültetés után), a tuberkulózis és az immunrendszer rendellenessége, amely léppel nem rendelkező, vagy sarlósejtes vérszegénységben szenvedő embereket érinthet. Az alkoholisták és a cukorbetegek is könnyebben kapják el a betegséget.

Vírusos agyhártyagyuladás:

A vírusos agyhártyagyulladást enyhe, influenzaszerű tünetei miatt nem minden esetben fedezik fel, és összetéveszthető a megfázással vagy más enyhe lefolyású vírusos fertőzéssel. Kezelésre nincs szükség, az orvosok többnyire fájdalomcsillapítót és ágynyugalmat ajánlanak. Egyes esetekben aciklovirt vagy más vírus elleni gyógyszert alkalmaznak.

Vírusos agyhártyagyulladás mumpsz vagy kanyaró következtében is kialakulhat, a betegségek ellen használt gyermekkori védőoltások azonban jelentősen lecsökkentették az ilyen eredetű agyhártyagyulladás gyakoriságát.

A fertőzés leginkább a nyári időszakban jelenik meg.

Bakteriális agyhártyagyulladás

A bakteriális agyhártyagyulladás kialakulásáért az esetek 80%-ban három kórokozó a felelős. Ezek egészséges emberekben is fellelhetők, a hátsó garat és az orrüreg hátsó falán vagy a felső légutakban. Bármilyen életkorban hordozhatja a baktériumokat akár hónapokig is anélkül, hogy megbetegedne.

A leggyakoribb tettes a Neisseria meningitidis, a meningococcus okozta agyhártyagyulladás kórokozója, amely bármilyen életkorú személyt megfertőzhet. A betegség másik két típusa általában bizonyos korosztályokat érint. A Haemophilus influenzae B az 5 éven aluli gyermekeket fertőzi. A Streptococcus pneumoniae okozta, a pneumococcalis agyhártyagyulladás kórokozója, többnyire a nagyon fiatal és a nagyon idős embereket támadja meg.

Az agyhártyagyulladást okozó baktériumok emberről emberre hosszan tartó, közeli érintkezés, cseppfertőzés, úgymint tüsszentés, köhögés vagy csókolózás útján terjednek át. A kórokozó a testen kívül nem marad sokáig életben, A betegség lappangási ideje 2-10 nap.

A bakteriális agyhártyagyulladás gyakrabban fordul elő az őszi és a téli hónapokban.

Az agyhártyagyulladás elleni védőoltás bevezetése óta sokkal ritkábban fordul elő, amihez az is hozzájárult, hogy közismertté válásának köszönhetően sokan fordulnak orvoshoz a fertőzés korai szakaszában.

Tünetek:

A bakteriális agyhártyagyulladás tünetei gyorsan, sokszor néhány órán belül kialakulnak. A betegség korai szakaszában az álmosság a jellemző, amelyet hamarosan görcsrohamok, zavartság és eszméletvesztés követhet. A meningococcus okozta agyhártyagyulladás eseteinek több mint 50%ában szepszis is jelentkezik, piros vagy barnás bőrkiütés kíséretében. Ha egy üvegpoharat szorítunk a kiütésre, és az nem tűnik el, haladéktalanul forduljunk orvoshoz.

Az agyhártyagyulladás és a szepszis főbb tünetei a következők:

• láz
• erős fejfájás
• hányinger és hányás
• fényérzékenység (kisgyermekek esetében ritka)
• tarkókötöttség
• ingerlékenység
• szapora légzés
• ízületi vagy izomfájdalmak
• hideg kéz és lábfej.

Csecsemőkorban és kisgyermekkorban az agyhártyagyulladás magas lázat, hányást, a táplálék elutasítását és magas hangú, nyöszörgő sírást okoz.

Kezelés:

Amennyiben a háziorvos úgy véli, hogy bakteriális agyhártyagyulladás gyanúja áll fenn, antibiotikumot ad injekcióban a betegnek, és azonnal kórházba küldi. A kórházban az orvosok többféle vizsgálatot végeznek el, például vérvizsgálatot és gerinccsapolást, amelynek során a gernccsatornába szúrt vékony tűvel kis mennyiségű gerincvelői folyadékot vesznek. A folyadék elemzése lehetővé teszi a pontos diagnózis felállítását, és a betegséget okozó baktérium azonosítását.

Ha a vizsgálatok megerősítik, hogy az agyhártyagyulladás baketeriális eredetű, folytatják a nagy dózisú antibiotikum alkalmazását. Ez lehet a penicilin és a cefalosporin valamelyik változata, a gyógyszert a szóban forgó baktérium típusának és az érintett személy életkorának függvényében választják meg.

A gyulladás csökkentésére szteroidot, valamint szükség esetén intravénás folyadékot is adnak a betegnek.

Megelőzés:

Az agyhártyagyulladás és a vele járó vérmérgezés továbbra is viszonylag ritka. Magyarországon a csecsemők 2, 3 és 4 hónapos korban védőoltást kapnak Haemophilus influenzae B ellen, ami jelentősen csökkenti a betegség előfordulási gyakoriságát. A meningococcus agyhártyagyulladás egyik formája ellen nemrég vezettek be egy új védőoltást.

A fertőzés továbbterjedését úgy lehet megelőzni, hogy antibiotikumos kezelést adnak a fertőzött személlyel közeli érintkezésben levő embereknek is.