A bőrelváltozásokat gyakran kizárólag a bőr betegsége, vagyis nem valamely más, az egész szervezetet érintő megbetegedés okozza. De mindkét esetben a bőrelváltozások okozta panaszok – viszketés, égető érzés, fájdalom stb. – enyhítésére külsőleg, helyileg használatos készítmények javallottak.
Ezek nemcsak a kellemetlen érzéseket enyhítik, hanem elősegítik a hámosodást, megelőzik vagy segítik leküzdeni a fertőzést. Alkalmanként előfordulhat, amikor nagyobb hatóanyag koncentrációra van szükség, hogy közvetlenül a megbetegedett területen fecskendezik a bőr alá a gyógyszert (intradermális injekció).
A külsőleg alkalmazott szerek hatóanyagot és ún. vivőanyagot tartalmaznak. Ez utóbbitól függ a készítmény állaga (sűrű, zsíros, vizes stb.), illetve az is, hogy a hatóanyag hogyan fejti ki hatását. A felszínen marad vagy felszívódik. A készítmények többsége különböző hatóanyag mennyiséggel kerül forgalomba.
A vivőanyagtól függően ugyanazon hatóanyagból készülhet kenőcs, krém, rázókeverék, folyadék, hintőpor vagy gél. A készítmény formája befolyásolhatja a hatóanyag felszívódás hatékonyságát is.
A külsőleg, helyileg történő kezelésnek többféle célja lehet, így tisztító-fertőtlenítő, a bőrfelületet védő, nedvesítő vagy szárító, a tüneteket csökkentő, gyulladáscsökkentő és fertőzést megszüntető hatású. Ennek megfelelően is csoportosíthatók a külsőleg alkalmazandó szerek.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése